Egy dealer kicsapongásai

Januárt 25-én, kereken egy évvel ezelőtt indult útjára a mrlasvegas.hu. Akkoriban még roppant lelkes módon krupiénak tanultam, ám az élet végül máshogy rendelte. Bár az alaptéma, a szerencsejáték, a kaszinók világa odalett, a blog töretlenül élt tovább, ha más témákkal is, azért remélem némi szórakozást tudtam nyújtani maroknyi rendszeres és alkalmi olvasómnak. Eme jó szokásomat igyekszem fenntartani, reméljük, még hosszú éveken át fogom ide firkantgatni életem kisebb-nagyobb eseményeit, gondolataimat. Szóval Boldog Születésnapot mrlasvegas.hu :)

A jubileumhoz méltó módon, vagy talán csak simán ajándékként, ma kiderült, hogy átmentem az utolsó, legnehezebb vizsgámon (komm.elmélet) is, abszolváltam a teljes félévet, jupíí. Méghozzá egyetlen UV nélkül! Ezzel a teljesítménnyel ráadásul a csoportomban csak ketten rendelkezünk. Nem mintha ez az egész olyan hűdenagy szám lenne az elte jog után, de azért örülök neki.

Mindennek köszönhetően most van bő két, de inkább három hetem magamra, meg úgy akármire, amíg elkezdődik a köv. félév. Bepótolok néhány kimaradt, közepesen jó játékot, meg remélem sok tesztelnivalót kapok. Ja és persze szekreszthetem az 576.hu-t, immár gőzerővel. Az öt hét munkájáért végül mindenki csak fele jusst kapott azzal a kifogással, hogy még voltak leállások, meg hogy még pár dolgot nem kellett csinálnunk. Hát köszi. Ordas nagy kibaszásnak és gerinctelenségnek tartom az ilyesfajta utólagos, diktátumszerű fizetés megvonásokat. Köv hónaptól már elvileg azonban a kiharcolt, elég korrekt összeget kapjuk - hát kiváncsi leszek nagyon.

Ha már kommunikáció szak, nézzük kicsit az iwiwet. Egészen elképesztő, milyen és mennyi magát megjátszó ismerős és ismeretlen van a közösségi hálón. Komolyan mondom, egyesek már gusztustalanul módon szépítik magukat, legyen szó külsőről vagy belsőről. Elég csak 1-2csoptársam képeit nézni, akiket bár majdnemhogy naponta láttam, kép alapján csak igen nagy erőfeszítés árán ismerném fel. Iwiwen sudár, napbarnított bőr, darázsderék, cukipofi anyámkinja, valóságban meg minden ennek az ellenkezője. De komolyan, van akinek az arcára rá sem ismernék a való életben... Hát igen, a smink, a -15kiló meg a jó beállítás csodákra képes. Nem baj, ha valaki a jó oldalát hangsúlyozza, de azt már gusztustalannak tartom, mikor valaki teljesen irreálisan jó képet próbál festeni önmagáról. Meg értelme sincs túl sok, a valóságban úgyis minden kiderül. Hogy ne lehessen engem megszólni, én ezért se töltök fel szinte soha sehova profilképet. Meg persze mert bűnronda vagyok - bár ez nem igaz természetesen:)

Mindjárt éjfél, ennek a posztnak pedig 25-én kell megszületnie, szóval gyorsan zárom soraimat. Holnap jelentkezem.

Azt mondják az erősek, egy komoly lábedzés után/közben, ha igazán keményen csinálod, természetes, sőt alap a hányinger. Ezen kívűl mint hallottam, Pisti szeret cirka 10-15szériákat guggoltatni lábedzésnél, így fogtam magam, és én is úgy nyitottam a csütörtököt, hogy 1*20(50kg) 3*16(60kg) 3*12(70kg) 3*9 (80kg) 1*6 (90kg), mindezt szépen lemenve derékszögig, nem csak picit megrogyasztani térdet, mint néhány nagyokos, meg mint én korábban. Elvégre, és ezt nem győzöm magamnak hangsúlyozni, a guggolás a teljes test MINDEN alapizmát és vázizmát erősítésre serkenti -, valami túlélési hormont indít el biztos, hogy ott van a nyakadban egy mázsa. Ezt mondjuk nem is csodálom, az egyetlen gyakorlat amitől kicsit félek és ami totál kikészít.

Csütörtök este, péntek délelőtt még csodálkoztam, hogy ez sem volt elég lábaimnak, mert bár lomhán jártam, nem éreztem semmi extrát. Aztán szombatra mindez teljesen megváltozott: mint akit lábon lőttek, a combom elöl, hátul, lent, fent, mindenhol különállóan valami nagyondurván bedurrant. Most vasárnap este már nem úgy járok, mint aki beszart:) Szóval azt hiszem, általánossá teszem ezt a fajta lábkínzást, úgyis tavaszra-nyárra plusz sok kilóval kell majd virgonc módon egész reggelig pattognom, ha beindul végre a goa-élet.

Végre az alvásciklusom is normálisközeli: egykor fekszem, kilenckor kelek, megvan a nyolc óra. Ennek köszönhetően kicsit előbb mentem terembe szombat délelőtt: hát nem kellett volna, lent volt a komplett hétvégi cigánygaleri, vagy nyolcan-kilencen. Nem volt szabad szekrény sem - ekkor örültem igazán, hogy itthon még az aprót is kitettem a zsebeimből és a leggagyibb/legbüdösebb váltópóló volt csak nálam:) A nyolc dzsipóból a négy girnya izompólóban feszitett, három meztelenül néhány gagyi tetkóval, egy pedig állig begombolt bőrkabátban menőzött. A zárt edzőteremben, gratulálok. De legalább megbizonyosodtam róla, hogy nem véletlenül hivják cigány- avagy retekedzésnek a kizárólag a mellre és bicepszre koncentráló "edzéstervet" :)

Más. Filó irásbelim némi meglepetésemre jeles lett, már csak a komm eredményre várok. Azért összeszedhette volna kicsit magát a tanárnő, mert elég tré, hogy 2napom lesz a készülésre, ha nem jött össze mégsem a másfél héttel ezelőtti vizsgám.  Addig is nem vagyok/voltam hajlandó tanulni látatlanban ezt a szart, főleg hogy egyre jobban kezdek rákattanni az Igy jártam anyátokra: már a harmadik évad első felében vagyok.  Ja igen, meg természetesen a Bayonetta játékra, mely túlzás nélkül állítom, az elmúlt évtized legforradalmibb külső nézetes kaszabolós játéka. Devil May Cry, God of War? Ugyanmár, Bayonetta csajszi miszlikbe aprítja mindegyiküket. Beteg, brutális, epikus, varázslatos: egyszerűen talán a legjobb játék, ami az elmúlt két évben az Xboxomban járt. Pedig volt benne néhány, elhihetitek:)

Na most kéremszépen lebuktam, mert pénteken ugyebár letudtam remélhetőleg utolsó vizsgámat is, és mégsem voltam képes idefirkantani bő négy napig. Pedig az újságunk is most ment nyomdába, bányába sem kell járnom feketeszenet fejteni, igazán lett volna időm. Csak hát egy lusta dög vagyok.

Szóval pénteken megirtuk a kommelmélet ZH-t is: elég húzós volt, de azért kielégítő esélyt szavazok meg annak a lehetőségnek, hogy minimum egy elégségest kapok rá. Van egy rakat AAA címem, pótlom a tavalyi évvége lemaradásait, eddig ugyanis jórészt csak arra jutott időm, amiről irtam is. Most viszont nem menekül az Assassin's Creed 2, sem a MW2, jön Gregbácsi, és szétcincál mindent!

Na jó, azért ami nem tetszik, azt nem: van nálam egy Operation Flashpoint 2 is: nem tudom továbbra sem felfogni, mi az izgi abban, hogy azt sem látod, ki és honnan lő ezer méter távolságból, meg hogy perceket kell caplatni az óriási terepen. A Devil May Cry-ra hajazó Bayonetta viszont tényleg eszméletlen az első 3-4óra alapján, már kezdem érteni a 9pont feletti értékeléseket. Van még nálam ezen felül egy Force Unleashed Ultimate Edition, szóval nem fogok unatkozni.

Pláne, hogy megint találtam egy új sorozatot ami abszolút korrekt és nézhető. A nem túl bíztató "how i met your mother" címen fut, vígjáték, de nem gagyi, első pár rész alapján meglepően ötletes és poénos. Ja, és a lényeg: Jack Bauer is visszatért: megindult a 24 nyolcadik évadja, rögtön nééééégy résszel, jupííí! Ráadásul végre normális forgatókönyvírót szerződtettek az előző gyengébb évadok után, tényleg ég és föld a különbség a dialógusok minősége közt. Szóval le a kalappal, hajrá 24! Találtam egy miniplakátot is a sorozatról a fürdőszobámban, csak az a baj, elcsúfítja egy Domestos felirat...

Amúgy mindig meglepődök mikor kiderül, kik is olvassák alkalmanként rendszeresen szerény blogocskámat. Oké, egy ideig kint volt wiwen publik infóban, de akkoris. Ravenbácsi, LPG, Ádámbátyám, Márkó - komolyan, egészen megtudok hatódni ilyeneken. Aztán ki tudja, tán már Földi, Oxi meg Manyinéni is ezt böngészi unalmas óráiban:)

Ná most viszont tünés szunyálni, mert végre normális időgallumokban fekszem/kelek. Ja és péntektől a bótokban az új 576 - tudjátok, ne felejtsetek el a dédinek is venni egyet!:)

Na, kellett az ördögöt a falra festeniük odalent: tegnap délután elloptak egy telefont az edzőterem egyik szekrényéből. Érdekes módon pont akkor, mikor lent volt a cigánygaleri. Ráadásul a gengnek sikerült pont a terem legnagyobb darab fazonjának, Shreknek (cirka 130-140 kilós, kopasz taxis, de kurvajó fej, hivjátok bátran:) ) új telóját meglovasítaniuk. Mondanom sem kell, ismét előbújt mindenkiből a "politikus" odalent, hogyan is kéne megoldani ezt az egész kérdéskört Magyarországon. Kiváncsi leszek amúgy, mi lesz az ügy vége: Shrek például közölte, hogy kikérdezi őket egyenként a maga kis édesded stílusában, és ha egyik sem mondja meg, melyikük volt, összegyúrja őket egy galacsinba és bebassza őket a Dunába:)

Hétfőn annyian voltak este, minden gépnél, súlynál kb. várni kellett, így nem fért bele a háromnegyed órába a szokásos hételeji mell-tricepsz kombóm. Helyette csak melleztem, méghozzá teljesen felborított gyakorlat sorrendben mindent, 1-2új dolgot, szisztémát is bevetve, mindig ott, ahol épp hely volt. Ez pedig irtó jót tett, nemtudom, mikor éreztem ennyire a mellkasomat két nappal később is. Szóval nagy igazság, hogy a gyakorlatokat pár hónaponként váltogatni, variálni kell, mert az izomcsoportok könnyedén hozzászoknak bármihez, ha mindig ugyanazt a terhelést kapják ugyanúgy. Ahogy egyik tanítómesterem Robzon írta anno: "folyamatosan gondolkodj rajta, miként cseszhetnél ki leginkább az izmaiddal. Mikor elindulsz a terembe, már előre dörzsöld a tenyeredet, milyen új módon fogsz kibabrálni velük!":)

Igy jó féléves edzés után, mondhatni félúton a nyári "szezonig" némi értékelést muszáj tennem, nem hetvenkedésnek, hanem magamnak. Sokat számított, hogy korábban már jártam gyurdába, amiket anno nagyon szépen feledzettem, azok sokkal-sokkal gyorsabban fejlődtek most is, ismét lentről indulva. Látszik, mennyit számít a kajálás, ez teszi ki kb. az egész téma 70%-át. Anno másfél év edzés után nem nyomtam annyival fekve, mint most. Szóval a mellkas különösen durva, sőt látványos nálam, ahogy már anno is egyik legjobb testrészem volt. Hátam tömege szépen gyarapsik, de még nem formálódik igazán: látszik, hogy az életben nem edzettem külön, mert hülye voltam. Váll bicepsz tricepsz, a kis izmok erőben szintén gyönyörűen haladnak, de ez külsőleg közel sem olyan látványos, mint a nagy izomcsoportoknál, hisz itt maximum havi 1centi növekedés elérhető. Annyi kb. meg is volt végig szerintem:) Ha mindezt az ütemet fenntartom a köv. fél évben is, akkor maximálisan elégedett leszek.

Egyébként ez a "sport" rohadutl nem csak arról a heti x*1-másfél óráról szól, amíg lent vagy, sőt. Az csak az alap. Ha nem kajálsz tudatosan, nem pihensz normálisan, az egész semmit nem ér, szinte kidobott pénz és energia. Ha viszont okos vagy, minden lényeges fő dologra ügyelsz, akkor egyfajta sajátos életformát is kíván. Ami nem baj, mert ad valami keretet az egész életednek, és egy célt, amiért a nap szinte huszonnégy órájában tehetsz valamit. A siker pedig, a kemény munka jellemfejlődéssel, önbizalomfejlődéssel is jár, Robzon bátyó szerint például (az Index.hu alakformálás topikjának házigazdája, miatta kezdtem el anno az egész témát) ez a fajta lelki fejlődés fontosabb, mint a pár kiló bónusz muszkli, ami csak egyfajta "melléktermék". Hiába, az edzésnek, gyúrásnak is sokféle "filozófiai" háttere lehet:D

Igen, tegnap voltam filót irni: kb. egyszer olvastam el a jegyzeteket, felét fel is fogtam, de mákom volt hálégnek. Descartest kértem, meg is kaptuk első kérdésnek. Heidegger nemtommilyen elméletét kipuskáztam, az "Állatok etikájának" kérdésköre  pedig valamelyest rémlett óráról, a többit meg hozzáköltöttem.  Szóval megintcsak azt mondanám, négyes körül tuti megvan, de a multkori szopásokból kiindulva én már nem merek remélni semmit. No de most vissza a King Arthurhoz, mert főszerkesztőm kivégez, ha kora délelőttre nem prezentálom a makulátlan irományt.

Bezony, ritka sűrű hétnek nézek elébe, illetve már most benne vagyok, csak nehezen akarózik elismerni. Hihetetlen hogy minden ennyire összetorlódott. A vizsgákat nem tudtam másképp elosztani, felvenni, csak úgy, h holnap megyek filóból, csütörtökön közgázból, amit egyszer már elvileg tanultam, pénteken meg kommból, ami ugyebár a leggyilkosabb tárgyunk a mostani félévben.

Emellett beesett ugyebár az Army of 2 folytatása, a King Arthur cikket is be kell fejeznem, meg kaptam ucsó pillanatban egy psp-s Ao2-t és egy Battlefrontot is. Azért szépen ki vagyok szolgálva: futár hozta házhoz ez utóbbiakat ma délután - mások ugyanezért a szolgáltatásért rohadtkomoly összegeket perkálnak, nekem meg csak úgy kiküldik h nesze tessék játsszál vele, de aztán legyen 3000karakter kedd estig:)

Multkor egy csomó dologra nem maradt már hely, amik nyomják egy ideje kicsiny szivecskémet, motoszkálnak bennem. Csajtéma. Hihetetlennek tartom, hogy mennyi über nagy trógernek, lúzernek van csaja a közelemben. Komolyan mondom, elképesztő. Jó, a többség választottja nem egy szépségdíjas, de akkoris, megvannak hónapokig, és mikor szakitanak, egyből talál valaki mást. Alacsonyabb rendűek vajon, azért megy náluk ilyen könnyen, vagy csak.... nem is tudom, tényleg. Oké, én sem vagyok egy matyóhimzés, de azért... De nézzük a haverjaimat, pár ismerősömet. Teremben a csóka 23éves, olyan jóképű, hogy szerintem ha nő lennék, kapásból belezúgnék, és olyan mocskosul szétszálkásitott, durva, és mégis, relatíve természetes, kokszmentes izomzata van, hogy igy phűű. Fél éve nincs egyáltalán semmi csaja, hiába próbálkozik állítólag, eljár szórakozóhelyekre. És még van néhány ilyesmi eset a környezetemben. Szóval megintcsak, nem értem a nőket, meg a világot néha.

Ja, múltkori aranyköpés teremből: "Ha Pistivel edzel, az olyan, mintha kokszolnál!" :)  Szombaton egy kisebb barnabőrű csoport jelent meg úgymond edzeni a teremben. Most inkább hagyjuk, mit és hogy bohóckodtak (ja, szlegnblogon olvastam, mi az a cigányedzés: kizárólag a mellkasra és a bicepszre koncentráló egysíkú edzőporgram), de miután elmentek, a terem minden részében az úgymond cigánykérdés lett a fő téma. Hát hogy is mondjam, a lentlévők túlnyomó részének IGEN radikális véleménye van a témában. Edzés vége, megyek szekrényemhez, öltözök, nézek körül... nincs sehol a kabátom. Na VAJON mire gondoltam egyből, ilyen előhangolás után?:) Végül azért megtaláltam egy másik szekrénybe begyűrve.

Lassan egyébként egyévesek leszünk (mármint a blog), ennek apropóján némi áttekintést teszek. Egy krupié kicsapongásai a blog címe, pedig sajnos immár bő fél éve semmi közöm nincs zsetonokhoz, kártyához. Igy hozta az élet, én azt hiszem, mindent megpróbáltam. A téma továbbra is érdekel persze, és már most azt számolgatom, hogy kb. mire elvégzem a fősulit, nyitnak a hajógyári szigeten lévő, meg a velencei tó melletti kaszinók, és ha nem is dealerként, de valami kommunikációs, reklámmanagerként roppant szivesen dolgoznék majd valamelyikben. De ez még nagyon a jövő zenéje. Addig nem sok szó eshet szerencsejátékokról, rulettkerékről és pokerről, lévén már hobbiból pókerezni sem járok el, neten is abbahagytam jó ideje. Akkor, nevezzem át a blogot, kezdjek újat? Na és mégis, mire? EGy kezdő röfimalac fejlődése és gyúrós sztorijai a helyi pinyóklubból? Egy felsőoktatást újrakezdő leendő  kommunikációs/reklámszakember hányattatásai a fősulin? A hazai egyetlen konzolmagazin oszlopos írójának videojátékos mindennapjai? Vagy inkább mind egyben. Ez a blog Rólam szól, és mindezek a témák hozzám tartoznak. Igy hát megmarad az oldal egyfajta vegyesfelvágott agymenésnek: akinek nem tetszik, talál ezernyi más online naplót. De azért remélem, nem csak magamnak fogok ide írogatni a következő egy évben.

No, ennyit az elmélkedésről, megyek vissza irni, mert soha nem leszek kész. Jellemző egyébként: olyankor blogolok, mikor tényleg a legtöbb más dolgom lenne. Ez előtt meg rendet raktam, mert ilyenkor azt mondogatom, kupiban nem lehet tanulni/dolgozni. No persze.... hahaha.

Eltelt egy kari (ejtsd: karácsony), egy újév, és még mindig semmit nem firkantottam ide. Leköt a sokminden, meg állati lusta vagyok sajna, főleg, hogy napi szinten kell irogatnom mindenfélét az 576.hu-ra. Lóvéról persze még mindig semmi hír, nem valami felemelő igy gályázni, meg szerintem nem is teljesen korrekt/jogszerű, dehát nincs mit tenni.

Mikvoltak, izéhozé. Titkon abban reménykedtem, hogy karácsonyra kapok egy kisebb/gagyibb hdtv-t, vagy komolyabb támogatást hozzá, de sajna csak jelképes összeggel gazdagodtam, de ami mégjobban fájt, hogy az égvilágon semmi személyeset nem kaptam rokonaimtól. Vékonyan dudorodó boríték, meg rumosmegy, amit utálok. Kicsit depis is voltam 24 tájékán. Pláne, mikor eltűnt a macska a szobából!:) Mint kiderült, szegényt kifújta a szél. A másodikról. Kétségbeesve rohanok le éjszaka közepén, sehol egy tetem, sehol egy macska. Végül 10perc keresgélés után előkerült egy közeli kocsi alól. Szegénynek csak az orrocskája sinylette meg a 10méteres zuhanást, elég piros volt napokig.

Időközben nagyban zajlik a vizsgaidőszak: két tárgyon vagyok túl eddig, mindkettőről ugy jöttem ki, hogy tuti 4-5, és kettest kaptam végül mindkettőből. Betekintettem a szocP dogámba, ugyan már, wtf... ahogy sejtettem, ziher, hogy el sem olvasták az esszéimet, mert mind mellett nulla pont volt. Jogból dettó. Ezek után baszhatom az egész átlagomat... szóval nem tudom, miért gályázzak a jó jegyekért.

Mondjuk jöv héten 4nap alatt 3vizsgám lesz, garantáltan megvágnak valamiből. De egyszerűen nincs elég időpont, a hétfői kommomat pedig muszáj volt áttennem 15péntekre, mert most pénteken hivott a szerkesztőm, hogy megjött az Army of Two folytatása, hétfőre cikket szeretne látni belőle. Persze nem panaszkodom, mert én kértem, meg jól jön a pénz, főleg olyan játékból, amit amugy is végigtolnék.  Igy viszont csak a jóistenen és a szerencsén múlnak a jövő heti vizsgáim. Filó talán megtanulható nagyjából 1délután alatt, főleg hogy úgysem olvassák el, kommelméletből és mikróból pedig kérek egy kis mákot:)

Más. Szilveszter irtó klassz volt, elég zártkörű házibuli(k) Újpalotán, megint egy teljesen új élménnyel gazdagodtam. Remélem nem egyedi alkalom volt, sőt ha rajtam múlik, tuti nem. No, de vissza cikkekhez, hirezéshez: lesz egy kis időm jelentkezem. Kitartást mindenkinek!

Ma van állítólag az év eddigi leghidegebb éjszakája - bár a tegnapi sem volt semmi a maga cirka minusz 15-jeivel. Mi persze ahelyett, hogy nyuszis kakaót szürcsölni otthon maradtunk volna, megindultunk a belváros havas utcáin. "Tekergőztünk" ide-oda, egyik hely tele, másik hely belépős -szarzenés, míg végül egy profi kis teázóban kötöttünk ki valahol az Oktogonon.

Eltévedtünk a labirintusban, mindenféle furcsa elméleteket és rajzfilmötletelet gyártottunk, párszor jól leégettük magunkat, de folyamatos röhigcsélés között elvoltunk, mint a bevőtt. Aztán immár ketteseben, Barbival haza hozzám, mégjobbkedv, bár szanaszét fagytunk, de legalább ellenőrnek nyoma sem volt. Nancy ül a fűben évad végignézés, 101 kiskutyázás, gyerekkkor újraélése - a szánkózásra pedig már nem maradt energiánk, pedig külön szereztem egyet nagy nehezen a délután folyamán. Szóval jól telt a tegnap.

Ja és amúgy mi a retket képzelek, hogy ilyen lassan frissítem megint a blogot? Hát, vizsgaidőszak kezdődött immár hivatalosan is, no meg immár van egy új "blogom" is, melynek rendszeres frissitiséért komoly valutát is kapok majd, ellentétben a mrlasvegas.hu-val. Az oldal címe 576.hu, és egyszerű peon hírszerkesztő, adatfeltöltő meg mindenescsicskás vagyok, de ilyen időben meg kell becsülni mindent. Az admin felület nem a legegyszerűbb, és még azt sem tudjuk, mennyi is az annyi, mennyi lóvét fognak nekünk gürcölésünkért adni, de elvileg jöv. héten kiderül minden. Ja, azt azért persze elvárják, hogy már így a "levegőben lógva" is folyamatos frissítések és adatfeltöltések legyenek. Nem baj, ha korrekt összeggel állnak elő, úgy fogok dolgozni, mint a kisangyal. Kell nyárra, TV-re, életre a pénz sürgősen. No meg szilveszterre. Már csak 10 nap, jupííí.

Holnap szocpszicho vizsga, a könyvet már elolvastam egyszer anno 2hónapja, de egyelőre még nem igazán tanultam rá. Itt az éjszaka. Aztán megint elalszom jól az esti súlynyomogatásomat, és tarthatok gyilkos duplaedzést, mint szombaton. Az nem lesz jó. De hát ezt érdemli az, aki mindent a legeslegutolsó pillanatra hagy.

Igen, tudom, rekord hosszú ideig nem firkantottam ide semmit, de a hülye böngésző elfelejtette az egyszer külön igényelt jelszót, és lusta voltam előkeresni a 3emailcímem levélözöne közül. Meg amúgy is egyszerűen rohadt lusta voltam, még a "pénzes" írásaimat is alig tudtam befejezni határidőre, blogolni már abszolúte nem maradt időm.

Hűű, igazából így elég nehéz lesz minden fontosabb eseményre visszaemlékezni, de ez már az én problémám. Kezdjük a sulival: lassan, de biztosan közeleg a vizsgaidőszak. Nem parázom tőle egyáltalán, az egyetlen kérdés számomra, hogy milyen átlaggal sikerül abszolválnom. Óriási köcsögségnek és nem túl korrekt dolognak tartom azonban, hogy egyetlen szaros UV, vagy csak javítóvizsga is majd négyezer forintba kerül. Ez mekkora rablás már?!?! A tanárok ráadásul ziher, hogy százalékot is kapnak eme összegek után... Szemináriumokat lassan lezárjuk, túlvagyok a második nyelvhelyesség ZH-n, ha négyesre összehoztam, megvan a jelesem. Infóból most hétfőn írunk, illetve gépelünk: a Word lesz az egyetlen téma, az is erősen gyakorlati szempontból és a totál újraírt 2007-es változat. Pfőőjj.

Múlt hét végén iszogattunk erősen, még mindig itt az asztalon a gines üvegem az alján némi árulkodó maradékkal. Ja meg söröztünk, beültünk csoptársakkal mindkét utóbbi szerdán: úgy tűnik, ez kezd szokássá érni. Mi több, régi-régi drága évftársam, Ádámbátyám, áliász Gargapapa is megkeresett minap, hogy ugyan már miújság velem, így vele is igen kedélyesen elbeszélgettem a Sárga Kancsóban.

Munka/játék téren utóbbi 2-3hétben a Tropico 3-at, a Force Unleashed-et, meg a PS2-es Jak and Daxtert nyüstöltem - hát egyik sem nyújtott valami maradandó élményt. Viszont én mentem ki a Neocore games-hez is interjút csinálni a fejlesztő srácokkal a King Arthur megjelenésének apropóján, azt nagyon élveztem, és úgy hiszem, vérprofi kis irományt - vagy inkább nagy: bő három oldal - sikerült összehoznom. Volt itt nálam még Batman, Forza 3, Halo ODST, szóval elvoltam, mint a befőtt.

Gyurmázás  - és az ehhez kapcsolódó figyelmes zabálás - továbbra is elsőrangú helyet foglal el szerény kis életemben, azt hiszem, elég szépen fejlődöm továbbra is. Emeltem a fekvenyomás, a háthoz húzás és a guggolás súlyán is, szóval panaszra nem lehet okom, szerintem külsőleg is van igen szép foganattja. Megvan a szilveszteri programom is úgy néz ki: bár kedves Barbaráék Bécset kezdték forszírozni, úgy néz ki, siófoki Gege megintcsak kitesz magáért, és kedves ismerősei, barátai rendelkezésre bocsájtja a teljes Tóth kúriát.:) Lesz móka, kacagás, és minden, mi jó, juuuhééé! De persze addig még túl kell élni egy karácsonyt is...

 Már csak röpke hét hónap, és ismét süttethetjük hasunkat a nyári napsütésben. Ennél szebben, optimistábban azt hiszem, nehéz megfogalmazni azt, hogy "b*ssza meg, még csak most kezdődik az a fránya tél", de hát ebből is látszik, hogy nem hiába járok kommunikációs fősulira:) A nyárvárás amúgy nem véletlen: szörnyű módon rákattantam mostanában a goára, kvázi mindig azt hallgatok, mikor csak itthon leledzem. Ja meg már persze láttam az összes ozorás videót a youtube-on, és még mindig korholom magam, mekkora balek voltam, hogy az idei fesztivált kihagytam. Nem baj, jövőre javítok: nekem lesz először jegyem rá, az hótziher!

  Alapból elsején szerettem volna ezt a posztot megírni, csakhát ugye a lustaság már megint. A nov. 1. azért fontos számomra ugyebár, mert onnantól számitva kerek három hónapja, azaz negyed éve kezdtem neki reforméletmódomnak.  Ez idő alatt, úgy éljek, egyetlen fránya szál cigit se szivtam el - pedig mikor alkoholizálunk, sajnos még előjön a kísértés, főleg hogy legtöbb esetben gyakorlatilag csak én nem dohányzom a társaságban. Ám én erős maradtam minden esetben, sőt, kezdek más tekintetben is erős lenni ugyebár: kerek tizennégy kilót szedtem fel eddig, immár nem sajnálnak meg az etióp kisgyerekek is. Egyesek szerint kétszer olyan széles vagyok már most, mint voltam:) 

 Levettem egyébként a közösségi oldalakról a linket a blogomhoz: szeretnék továbbra is teljes nyíltsággal írogatni ide, és nem lenne jó bizonyos esetekben, ha ezeket mondjuk csoptársaim is olvasnák.  Van köztük pár kicsit kétszínű vagy furcsa alak: egyik csaj nagy lelkesen utalgat arra, hogy nem feltétlenül csak órák keretében kéne találkoznunk -, mármint úgy anblokk a csapatnak -, vegyem fel wiwre, vegyem fel msn-re, bla-bla. Felveszem msn-re, nagy nehezen kinyög vagy 3mondatot, aztán nézem másnap, én fent sem vagyok a partnerlistáján. ANYÁD! Hát irogasson neked akinek hat anyja van. 

 Info ZH-n közel maxpontos eredményt sikerült elérnem, mondjuk ezt el is vártam magamtól, nyelvhelyességem is kimagasló lett, szóval elégedett vagyok magammal. 27-én lesz a  BKF gólyabál, összeszedtem magam, és felkértem kiszemeltemet. Némi meglepődést láttam rajta - főleg hogy a fél csoport előtt, nyíltan szegeztem neki a kérdést -, de nem kaptam még választ. Állitása szerint még nem tudja, hogy akar-e egyáltalán keringőzni, no meg van már egy másik kérője is: még neki sem adott választ. Innentől kezdve már nem rajtam múlik a dolog, ha nem kapok pozitív választ másfél héten belül, akkor elfelejtem az egész Katka-témát.  Megtudtam pár IGEN érdekes dolgot róla. Nagyon őszinte, ez tetszik benne, nincs sok titkolni valója, de azért... hát hogy is mondjam, lehetne kevésbé konzervatív minden tekintetben :D

  No lám, a kemény munka meghozza gyümölcsét: ma megint átéltem azt a mámorító érzést, mikor egyértelműen kiderül, hogy bizony fejlődtél ismételten. A látvány, a külső megitélése  teljesen szubjektiv, de az elég egyértelmű jel, mikor franciarúdra két tárcsával több kerül fel, mint egy héttel korábban, és bizony szépen megy  úgy is a bicepszezés:) 

  Ma megint elcsiptem egy-két örökbecsűt odalent, komolyan mondom, lassan nem lehet ezektől a humorheroldoktól edzeni. 

 "A Gabinak kétszer annyit kéne fizetnie a bérletért, mert ő kétszer annyi súlyt használ, mint itt bárki más!" :))

"F@szom, mikor nekiállok kokszolni, mindig egyből elkezdenek tapadni rám a nők is. Komolyan mondom öcsém, megérzik a túltengő tesztoszteront és feromont amit ez a szar vált ki belőled. Múltkor kérdezi az egyik, hogy de a gyúrósoknak nem kicsi a pöcsük? Mondom neki, anyukám majd meglátod. Egyébként meg nekem elég apró, csak három akkora ér van rajta, mint az alkarom." :)))

Hétfőn kora délután lejött az egyik szuris-tetkós arc is edzeni, cipelte magával a kedves barátnőjét is, vagy a csajt, akire épp hajtott. Az egy dolog, hogy rohadtul nem volt valami nagy durranás, de hogy mi keresnivalója egy ilyen csirkének egy pincés edzőteremben, az rejtély előttem. Szuris-tetkós csóka persze nagy vehemensen nekiáll melegiteni, közben oltogatja a jónépet. Én a fekvenyomó padnál ügyködtem épp, persze ő is oda akart volna jönni, vagánykodni, mennyivel tud fekve nyomni. Pech, hogy épp foglaltam, igy kénytelen volt a 45fokos padon menőzni, ahol pedig ugyebár azért két kategóriával nehezebb ugyanazt a súlyt kinyomni. Azért csak felpakolt 1-1 tárcsát a rúdra a legnagyobból, bele is tudott nyomni vagy kemény hármat:) Körbejárta a termet, csinált mindenből néhányakat rohadt nagy súllyal, hogy bedurranjanak kicsit az izmai, aztán levette a pólóját, pózolt pár percet a tükröknek, aztán felrángatta a csajt, hogy na ennyi volt az edzés:D

 Egyébként a lejáró arcok túlnyomó része teljesen normális, de van egy-két üdítő kivétel.

Izé-hozé, amúgy élvezem a holiday-t, kaptam Playstation 3-at az idei év két lejobb PS3 exluzív játékával, a Ratchet and Clank-kel és az Uncharted 2-vel. Előbbit ráadásul írhatom is négy oldalra, juhííí. Szóval elvagyok mint a befőtt.

 Következő héttől megkezdődik az ősziszünet kedves sulimban - ennek jeléül már ma sem fűtöttek szinte egyáltalán a tantermekben. Sajtóismereteken szokásos sekélyes filozófálgatás a gaz-galád lapokról, retorikám viszont megvolt az első számonkérés: egy szellősen egyoldalas szöveget kellett gyakorlolnunk és felolvasnunk, előadnunk mindenki előtt. Naná hogy srácok közül csak én kaptam jelest!:)

   Csütörtökön mondjuk a meglepi nyelvhelyesség ZH nem esett olyan jól, de szerintem így is elgész tűrhetően sikerüt. Most máfél hétig azonban az örsvezér fele sem kell mennem. Illetve nem kötelező, de valószinüleg fogok szerdán: ma végre csináltattam (ideiglenes) diákot, mehetek kosarazni az egressy útra.  Kell az aeorb is:) Tegnap amúgy láb-has nap volt, és kicsit megijedtem szadizás után, hogy milyen lazán megyek fel a másodikra - csak nem vettem túl lazára?. Ma hajnalban azonban elégedetten riadtam fel vekkeremre úgy, hogy az egész első-hátsó combom meg az ülepem úgy bevolt állva mint  a szög, és ma is egész nap úgy közlekedtem, mint aki becsinált:)

 Délután amúgy Barbara drágánál jótékonykodtam: némi plusz memóriát kellett venni a gépébe, hogy emberi sebességre gyorsuljon ; no meg persze mindezt be is kellett aplikálni. Elvoltunk mint a befőtt: anyukája ugyan kár hogy édesen főzi a töltöttpaprikát, és erre csak a kóstolóm kiszedése után figyelmeztett. Égtem mint a kapcagyár. 

  A drága öcsike azonban eszméletlenül tündéri. Egyből éreztem hogy szeret(ne) videojátékozni, emlitem neki a szobájában látott gameboy-t aztán már hozza is szerencsétlen, hogy nem müködik neki benne ez meg ez. Mondanom sem kell, szegénynek a legeslegelső, cirka 20éves gameboy-a volt. Aztán sorra hozta a többi hasonló kvarcjátékát, amiket valami csuki vagy big mac menü mellé kapott, és persze egyik sem volt működőképes, és mindegyik a holtgagyi kategóriát súrolta alúlról. 

 Hatalmas lelkesedésében azonban önmagamat láttam meg fiatalon, és kb. majdnem szószerint kicsordult a könnyem. És mekkora igazságtalanság már, hogy a kisfiúnak nincs egy működő kvarca sem a sok bóvli között, a nagyfiú pedig már nem fér el otthon a jobnál jobb játékoknál. Na szóval ezt az igazságtalanságot nem szabad fenntartani, a télapó, vagy annak előfutára meglepi majd valami széppel:))

 Legközelebb aztán tényleg jönnek a gyúrótermi beszólások és történések, de ez a délutánom tényleg olyan megható volt, hogy muszáj volt emlékképet rögzitenem róla az útókornak.

  Testi fejlődésem továbbra is konstans, egyenesvonalú egyenletes görbén mozog, rossz szavam nem lehet drága szervezetemre, jól bírja a strapát és jól reagál a szemétkedésekre a teremben:) A suli ráadásul hirdet szerdánként 3órás foci és kosárlabda összezördüléseket, szivesen elnéznék a rossz idő ellenére is, csak ahhoz előbb valami ideiglenes diákigazolvány féleséget kéne eszkábáltatnom a tanulmányi osztályon. Na majd még megálmodom éjszaka, mi legyen, de szerintem benézek, úgysincs túl sok dolgom mostanság. 

  Mármint relatíve nincs. Újságunk új száma még a nyomdában készülődik, új anyagot pedig egyelőre nem kaptam drágalátos főszerkesztőmtől. Kiszemeltem ügyében sincs kvázi semmi előrelépés, és még csak azt sem tudom, én basztam-e el, hogy megint engedtem óra után csak úgy elslisszolni, miután kvázi megirtam a kis aranyoska info ZH-ját. Jövő hét ráadásul teljes egészében szünet - ha nem kapok játékokat, nem tudom, mivel fogom lekötni magamat bő 170órán keresztül. Mert oké, edzés, zabálás pihenés, de tanulnom rájöttem rohadtul nem kell egyelőre, mert igy is fényévekkel előrébb járok mindenkinél. Csocsózás közben (no igen, van ingyen csocsó az aulában, egyik csoptársas spanom pedig nagy játékos, és mindig rávesz, hogy álljak be, hiába vagyok tök kezdő) ráadásul meséltek ezt-azt felsőbbévesek: ez alapján a kapott osztályzatodnak nemigazán sok köze lesz ahhoz, mennyit tanultál. No igen, a tömeges irásbeli vizsgáztatás hátrányai.  Bár egyeseknek szerintem ez inkább előny:)

  Időközben bejött a szaridő is, bár ezt gondolom mindenki észrevette. Engem speciel maga a hideg nem zavar, ellenben a viharos szél és a mindenféle irányból érkező eső rohadtul. Meg persze kicsit depresszióssá is tesz, meg ilyenkor a halálnak van kedve bárhova is kimozdulni. Új kecómban legalább dögmeleg van még konyhában nyitott ablak mellett is, panaszra nem lehet okom. Bár ha egyszer nagy lakásom lesz, tuti lesz benne gyönyörű nagy kandalló - legalább valami emlékeztetne ilyen gedva időben is szabadtéri nyári goa partykra. 

  No, megyek az ágyikómba olvasgatni, semmi kedvem tovább itt görnyedni, igy hát a címben emlitett szuritémáról, meg az érdekes gyúrós arcokról majd csak a köv. bejegyzésemben. Addig is egy tegnapi idézet egyiküktől:

"A Shrek már úgy szétgyúrta magát, hogy nem érzi a különbséget a súlyok között." :)

  Ide menekülök most a rámzúdult határidők és cikkek elől. Drágaságos fő(s)zerkesztőm ma közölte, hogy ugye jól haladok a rám kirótt tesztekkel és mindenfélékkel, merthogy szerdán délután lapzárta. Én meg azt hittem, van még egy hét. Szóval most turbó fokozatba, vagy SPM fokozatba kapcsolok, mint Micheal Knight és Kitt Góliát ellen.:) Persze az ihlet ilyenkor szokott a legkevésbé jönni, és a figyelemelterelő tényezők is ilyenkor élénkülnek fel.

  A csajtémába kezdem egyre jobban beleélni magam, és lehet hogy nem kéne. De hát mégis csak kell lennie valami jelentőségének annak, hogy péntek reggel ő-gyönyörűsége pont mellettem foglalt helyet szemináriumon, pedig rengeteg üres szék volt, ma pedig engem kért meg, hogy ugyan segítsek már neki a jövőheti InfoZH-ra felkészülni, korrepetálódni kicsit. Számomat is elkérte... hoppá:) Persze az is simán benne lehet mindebben, hogy pénteken lehuppant az első szemeelé kerülő székre, ma pedig csak azért kért engem, mert elég látványosan képben voltam/vagyok a témában.  Olyan vagyok mint egy kamasz, hogy ilyeneken rágódok, de ez most tényleg nagyon fontos számomra, és nem tudom kiverni a fejemből. Pedig igazából még nem is ismerem, alig pár perceket beszélgettünk, de a szivem ugy érzi, összepasszolnánk.

  Hát mindenesetre most csünghetek a telefonon:) Most este is hivás telómban nem lévő számról, szivverés duplázódik, próbálom értelmes hangon felvenni a telefont, de csak a fránya Baly hívott az új céges számáról:) No nem baj, legalább van időm kiagyalni, mit kérek majd finoman "cserébe" a korrepért:) Na nem valami perverzre, inkább valami frappáns társas programra gondoltam.  No, de előbb a cikkeknek kellenének elkészülniük, szóval húzok is vissza a Microsoft Word-höz. 

 Rájöttem, hogy a sok "kilós" poszttal olyan vagyok, mint egy rossz szopóskurva, aki naphosszat nézegeti magát a kis tükröcskéjében, szóval ezentúl próbálom mellőzni a részletes ilyenféle megnyilvánulásokat. 

  Inkább arról számolok be, hogy a költözésem során előkerült a réges régen, kilencvenes évek közepén írt naplóm:) Még általános iskolába jártam, és pár hónapon keresztül naplót vezettem - no lám csak, a blogolásnak és az újságírásnak is megvannak a fiatalkori előzményei.  Már akkor is egész jól írtam - meg már akkor is szerény voltam -, helyesírásommal sincs különösebb gond, ahhoz képest, hogy mindezeket cirka 11évesen vetettem papírra. Következzék hát egy rövid, betűhű idézet:

"IX.29. péntek reggeli: - ebéd: szendvics vacsora: knór leves

Ma kirándulni mentünk. 6kor keltem. Elég álmos voltam. Amit felöltöztem, máris beállított a Jóska, hogy menjünk. Ja, apa ébresztett.  Gyorsan összepakoltam a táskámba és beágyaztam. Közben anya is megjött a vásárlásból és adott sok kaját. Utközben vettem néhány dolgot a boltban. Az iskola előtt egy csomot kellett várni a buszra. A buszon három osztály volt. Eléggé nyomorogtunk. Hárman ültünk 2 szeken. A buszon a Tomival és a Jóskával ültem. 

 Először Tar-ba mentünk. Ott megnéztük a buthista imatemplomot. Széchényben muzeumnézés volt. Utána mentünk          -ba. Ott is megnéztünk egy múzeumot, birkóztunk a Tomival (döntetlen volt a rossz csuklóm miatt) a Mónival pedig kiszúrtunk. Pénzt is összedobtunk a tomi, a jóska, a gabóza, az épg, a Peti és én, hogy vegyünk Chio-chipset és kólát. Vettünk is két nagy doboz Chio-t és 2üveg kólát. 

 Visszafele az úton elég sokat ettem. A busz kicsit előbb érkezett a kelleténél az iskola elé igy hát néhányan ottmaradtak focizni és partizánozni a kistornaterembe. Én hazamehettem volna, csak volt kedvem ottmaradni. Hazfelé az LPG-ékkel jöttem haza 7után. Otthon anya még leküldött vásárolni és este még feljött a Helga néni. Anya és apa aláirt néhány dolgot, koláztak (picit mi is a Kristóffal) majd anya elment. Én lefürödtem, megetettem a teknősöket, megírtam a naplómat és lefeküdtem.

Valutaárfolyamok: USA dollár 104.85  Olasz líra:  74.45   Angol font: 165.77 Svájci frank: 80.24"

- Ez utóbbiakat azért irtam, hogy egy idő után majd ki tudjam számolni, melyik nap mi fog következni, és így majd meggazdagodjak:) Kiváncsi lennék azért, egy pszichológus milyen következtetéseket vonna le egy ilyen ezeréves naplóból, már ha egyáltalán lehet következtetni belőle bármire is. 

  Visszatérve a jelnehez: ma pihenőnapom van, suliban is csak egy szál szemináriumom, Nyelvhelyesség lesz este.  Kb. mozdulni nem tudok, olyan izomlázam van az egész felsőtestemben, remélem a villamosig azért valahogy elvánszorgok. Majesty 2 cikket még mindig nem fejeztem be, pedig másfél hetem volt rá. Hiába, rohadtlusta vagyok, ha nincs hajtóerő valamire, márpedig drága főszerkesztőm 1hétig Japánban nyaralt. A mocsok.

  Ja amúgy meg nemmellesleg már megint rá vagyok kattanva egy csajra. Őszintén szólva tudtam, hogy ez lesz, csak azt nem, hogy ilyen hamar. Persze hogy egy szemináriumtársam, és persze hogy a legmegközelithetetlenebb mind közül.  No majd talán szép lassan, apró lépésekben, a lényeg, hogy nehogy meglássa rajtam egyből, hogy elvagyok veszve tőle.  De legalább van megint hajtóerő a hétköznapok sivárságához:)

 A fejlődés rögös útját járom immár majdnem kereken két hónapja. Két hónap alatt egyetlen szál cigit se szivtam - nagyobb hajtóerő nem is kell számomra, hogy ezalatt kereken tíz kilóval lettem nehezebb:) Ez ektomorf alkattal azért elég durva, szerintem a hájpacnik is nehezen tudnának ennyivel ennyi idő alatt gyarapodni. Tegnap ráadásul találtam egy patent kis edzőtermet (ejtsd: gyúrdát) a telepünkön, sőt, a kecómtól alig kétszáz méterre, így a tervezett ütemterv szerint be is iratkoztam jól. Jár néhány durva forma is oda nyilván, de tökjó, hogy mégsem én vagyok a legkisebb:)

  Nem egy túl nagy hely, kicsit sokan is voltak tegnap késő este, de végülis van minden benne, ami kell egy nem profinak. Franc akar utazni ellenőrök hálójában folyton, ide meg akármikor átugorhatok. Az is külön jó érzés, hogy a keményebb, komolyan vett sportoknál új értelmet nyer az étel és a kajálás - nem az az elsődleges, hogy mennyire finom, inycsíklandó az adott zaba, hanem az, milyen tápanyagok is vannak benne. 

  Na de nézzük az egyéb híreket. Suliban semmi extra, immár ismerek minden tanárt, felmértem minden órát. Hétfőn bent kell rohadnom déltől kora estig, de cserébe kedden szerdán egyáltalán nincs órám (leszámítva a semmiértelme Filozófiának), csütörtökön csak késő délután vagyok bent, pénteken pedig délelőtt van két szemináriumum. Házi, egyik óráról a másikra való készülés sehol, egyedül Infóból kell majd jegyzetet olvasgatni (két ZH lesz évközben), meg Nyelvhelyességből is tervez a szipirtyó otthoni elfoglaltságot adni. Retorikán, Sajtóalapismereteken kb. csak beszélgetünk, számonkérésnek se híre, se hamva. 

  Előadások közül Rókamami Kommunikáció-s értekezéseik közepesen unalmasa, de az biztos, hogy az évvégi számonkérés szempontjából roppant hasznosak - szerintem ez az egyetlen igazi húzótárgy első félévben. A szociálpszichológia viszont nagyon megtetszett, irtó jófej az órát tartó Hain Ferenc nevű forma. El is olvastam gyorsan a teljes feladott könyvet (Aronson: A társas lény), és rengeteg irtó érdekes kísérletet ismertem meg ezáltal. Valójában a szociálpszichológia mindenféle manipuláció, tömeges meggyőzés alapja, így elengedhetetlenül fontos nekünk - reklámot, politikai kapmpányt nem is lehet szerintem enélkül elkezdeni. 

  HOpp, telefon, és akadt egy kis dolgom is - nemsokára innen folyt köv.

 Életem egyik legelső emlékképe, abból az időszakból, mikor még beszélni sem tudtam, hogy bemegyek szüleim szobájába, és mereven bámulni kezdem a tévét. Egy bajuszos bácsi beszélt benne számomra teljes meggyőzőerővel, és egyből úgy éreztem, amit mond, azt nekem azonnal meg kell tennem. Talán sejtitek, hogy az a bizonyos bácsi Adolf Hitler volt. Talán ebből az emlékemből is származik az a fanatizmusom, amivel éveken vizsgáltam a náci Németország, és Hitler mibenlétét, kialakulását, működését. Mint joghallgató, természetesen elsősorban történelmileg érdekelhetett az egész, de időközben rájöttem, hogy talán mégérdekesebb az egész propagandája. Anno a Németrország alternativ órán is ebből tartottam nagyelőadást még elsőben, de most, hogy immár kommunikáció szakon tanulok, csak most tudatosult bennem, hogy az egész dolog propagandája, kivitelezése ragadott meg engem a leginkább. Az, ahogy több tízmillió embert fanatizáltak, lelkesítettek, ahogy az egész politikai rendszer előadta magát. 

  Kezdve Hitler démonian szuggesztív beszédeivel, a gigantikus nürnbergi pártnapokig, ahol több százezer katona vonult fel egyszerre a "geometria mámorát" élvezve. Egy egyszerű jel, a horogkereszt, egy egyszerű, hatásos köszöntés, a karlendítés, szigorú rend és fegyelem - a hitleri propaganda úgy megvolt csinálva, mint azóta talán semmi más. Természetesen most és mindig is teljesen elvonatkoztatok annak mögöttes eszméitől és eredményeitől, így az antiszemitizmustól, népírtástól  Rengeteget tanulhatna tőlük propaganda szempontjából bármely modern hadsereg irányító kara.

  No, csak hogy valami vidámabb téma fele kavarodjak: beiratkoztam a fősulis könyvtárba, és tökjó 20oldalas elemzést olvastam a TV maci kommunizmus alatti társadalomformáló szerepéről:) Ő is az akkori pártvezetés eszközeként készült el 1963-ban, és bizonyos kommunista szemléleteket, életfelfogást próbált átadni már a legfiatalabb korosztálynak. Nagyon durva. Szerepe volt az ideális lakóhely képének kialakulásában - a maci panelházban lakott, mert oda próbálták költöztetni akkoriban az embereket, akkoriban ugyanis inkább a falu dívott még - de az egészéges életmódra is sikeresen nevelte a gyerekeket: a maci fogat mosott - teljes szakszerűséggel, külön fogorvosok ellenőrizték ennek tökéletességét is! - tornázott, stb. A nagy kommunista ünnepekkor egyébként azt a képkockát, mikor köpött fogmosás után, mindig kivágták, nehogy valami furcsa áthallás keletkezzen a köpés szó és a kommunista rezsim között:)

 Órarendem egyébként végül úgy alakult, hogy a rohadt nyelvhelyesség szeminárium miatt be kell mennem még péntek este 7-re is szemináriumra (máshol már nem volt hely), és péntek reggel 8-kor szintén már bent kell csücsülnöm sajtóismereteken. Be fogok telepíteni egy ágyat titokban, és ott alszom majd szerintem:) Péntek délelőtt van még egy retorika órám is, abból is megvolt az első. CSoporttársaimhoz hasonlóan nem tudtam rájönni, honnan a fenéből olyan ismerős az előadó hangja. Pár perc után aztán leesett mindenkinek a tantusz, mikor a forma ilyet szól:

 "Ja, akiknek ismerős valahonnan a hangom, azoknak csak annyit mondanék: Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! A Deák tér következik!" :)))))))))))))))))))

JAAAAAAAAAAAAAA! TÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉLLLEG! - tört ki mindenkiből. A csóka a metrómegállók bemondója a földalattikon:DDD Halálos, elképesztően nagy fless! Egyébként ő egyszemélyben a pályaudvarok bemondója is, ja és hírolvasó a Bartók rádióban. De nekem akkor is csak megállóbemondó bácsi marad:))

Na, most aztán jók kibomoltam, párdon, kiblogoltam magam, megyek vissza Dr. Buda Béla örökbecsű(?)  remekművéhez, A Közvetlen emberi kommunikáció-hoz. A változatosság kedvéért ezúttal régi nagy kedvencem, a Rammstein szól a hangfalakból, eddig ezt is egész jól bírják a szomszédok.:)

Yo my dear negros!

 No, nem kell mindenkinek magára vennie a megszólítást, csak most egész jó kedvem van. Ahogy már sejthetitek a címből, immár új kecócskám hűs szobájából írom eme sorokat. Minikonyha, normál fürdőszoba, de ezerszer világosabb az előző lakásnál, és modernebb is. Szóval jól elleszek itt egy ideig. Persze miután átcuccoltunk mindent, egyből rám is jött a lakberendezési ösztön, maholnap muszáj lesz útba ejtenem az örsi Ikeát, ha más nem, egy lávalámpáért meg pár tényleg apró dísztárgyért.  Persze vennék én sokminden mást is szívesen, de akkor a büdös életben nem lesz HD-TV-m. Mondjuk ez a projekt most egyelőre amúgy is parkolópályán van, mert momentán a suli és az edzés vannak a prioritási listám élén.

  No igen, immár túl vagyok az első oktatási napon is.  A suli full modern, abszolút csúcskategória felszereltségben, és az első három előadó is, akikhez szerencsém volt, hozták a minőséget. A diákok már sokkal vegyesebb képet alkotnak, van itt minden a szőke, kikent-kifent cicababától a lepukkant, zsiroshajú metáloson át a videojáték függőig mindenki:) Durva, hogy két arc is megismert újságfényképem alapján, nem hittem volna, hogy ilyen hires lettem az évek során:)

 Van egy bizonyos Róka Jolán nevű hírhedt, "gonosz" előadónk, akitől mindenki retteg - ehhez képest szerintem ő tartotta eddig a legkorrektebb előadást. Sőt, lehet majd fizetett demonstrátornak is jelentkezni a tanszékére - ezen a főiskolán pedig nem stréberség, hanem jól felfogott érdek, mely nélkül sokkal nehezebb lesz a jövőben előrébb jutni, ha azt mondom, tervezek is jelentkezni rá.  Persze csak ha lesz majd mögöttem valami számottevő kommunikáció-elméleti tudás. Szóval most ennek felhalmozásán fáradozom, már kiis vettem a csúcsmodern könyvtárunkból két kötelező könyvet. Hihetetlen, hogy egy kommunikációval foglalkozó szakember ennyire unalmasan, rébuszokban tudjon irni, mint  a Buda Béla - remélem a többi TK jobb lesz, bár Horányi Özséb (vajon milyen nemű lehet?) neve sem túl bizalomkeltő:)

  No, szóval ezek a helyzetek egyelőre nagyvonalakban. Kondim, súlygyarapodásom is a kellő, iszonyú gyors ütemben halad, a heti +1kilón még felül is teljesíttem az elmúlt 2hétben egy felessel. Mondjuk ez nem csoda, kb. csak olyankor nem majszolok valamit, mikor beszélek. Szóval nagy leszek és erős, nem csak okos. Meg szerény is. :)

Ja, hétvégén amúgy Barbuszdrága születésnapját ünnepeltük baráti társaságban: bátran mondhatom, az idejét sem tudom, mikor röhögtem ennyit egyhuzamban - szóval a szórakozásadagom is megvolt múlt hétre. Panaszra nincs okom, elismerem. Hamarson jelentkezem, stay tuned!

 Ma van a költözés napja, szobám, illetőleg ex-szobám immár úgy néz ki, melyben olyan speciális, az amerikai hadsereg által kifejlesztett bomba robbant, mely pontosan alkotóelemeire robbantja szét a helység bútorait, és szépen egymás mellé is szortírozza őket. Immár se hangfalam, se TV-m egy napja, minden motyóm bedobozolva várakozik a másik szobában. Sarokiróasztal is szétkapva, egy 50*50centis kisasztalon állítottam fel az ideiglenes PC HQ-t, mert gép nélkül azért nem lehet létezni 1-2napot sem:) Vicces, hogy kb 3centire van a billentyűzet a nem kicsi monitortól, és mindezektől 30centire én gubbasztok a macska kaparófalaként is funkcionáló puffon.

  Délre jönnek a platós autóval, elvileg egy fuvarral áttudunk vinni minden bútort és motyómat, igaz, a könyveim alig harmadát sikerült bedobozolni. Végigjártam a telep ABC-it, de mindenhol alig 2-3darabbal tudtak szolgálni, 20darab meg mint kiderült semmire sem elég. Ja, és akkor még nem is vettem az újságjaimat: az elmúlt húsz év legalább ezer darab videojáték témájú lapja található meg gyűjteményemben.

 No, gyorsjelentés vége, jelentkezem amint lesz net az új kecóban. 

A változatosság kedvéért már megint marharégen nem irtam, merő lustaságból őszintén szólva. Pedig van ám esemény megint dögivel. Például felvettek a fősulira, már a beiratkozást is elintéztem, szóval immár ismét a felsőoktatás elitjét(?) gazdagítom.  Másodsorban pedig kitaláltam, hogy igy öcsém nélkül marha nagy lenne nekem ez a rezsiköltség, így egy sokkal takarékosabb, és ezzel párhuzamosan kisebb lakásba költözöm (nem megyek messzire, az is itt van a mostani lakótelepen). No, nem vészes azért, annak a szobája is cirka 3.5*5méter, kerek 40centi veszteségem lesz csupán a fő helységet tekintve. Viszont annak nincs másik félszobája, sem erkélye, a konyhája pedig cirka három négyzetméter. Cserébe van előszoba, és benne hatalmas beépített szekrény, így elvileg ha oda  bepakolom a holmijaim nagy részét, a szobában még sokkal jobban el is fogok férni, mint most. A havi fenntartása pedig kevesebb mint a fele a mostaninak. Gyorsabb lesz a netem, viszont TV nélkül leszek: fog a franc fizetni ezekért a trágya adókért. Három normálisabb van, a Spektrum, a NatGeo és a Discovery, ezekből kettőn már hónapok (évek?) óta  80%ban müsorismétlés megy. Szóval bár médiatudományokat fogok tanulni, én személy szerint nem kérek a retkes hazai adók agymosásából.

  A költözés egyébként már igen előrehaladott állapotban tart, holnap, vasárnap jönnek a nagy furgonnal, a polcokról, szekrényekből már bedobozoltam majdnem mindent. Igy mondjuk nehézkes lesz megirni a hétvégén a Need for Speed: Shift értekezést, de majdcsak megoldom. Egyébként ez az első normális NFS rész évek óta, bár ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor inkább azt mondom, hogy az első NFS névvel megjelent EA-s autójáték, mert sok köze nincs a legandás sorozathoz. Nagyrészt a Gridet és a Forzát másolja, de nagyon ügyesen, jó ötletekkel megspékelve. Szóval elvagyok vele, mint a befőtt. 

 Ja, immár bő egy hónapja vagyok tagja a nemdohányzók szövetségének, és tényleg szuper a változás, megérte csatlakozni. Az első hónapban hiztam öt kilót, még fiatalabbnak nézek ki, nincsenek beesve a szemeim és nem vagyok büdös:) Ja, és hónap végére is döbbenetesen sok pénz maradt a pénztárcámban, pedig majd minden nap ettem egy kiló banánt is. Új suli, új lakhely, új életmód: 2009 tényleg a megújulás éve számomra:)

 Na, már megint elment egy teljes hét, és semmi bejegyzést nem voltam képes ide biggyeszteni. Történt jópár dolog, de igy utólag mindig lusta vagyok mindent leirni. Ott hagytam abba múlt héten, hogy mégis Szigetre megyünk ki úgy néz ki. Hát végül másképp alakul, két barátom is szerzett autót, igy egy villámdöntés gyanánt inkább csatlakoztam egyikükhöz. Sajna mindez már estefele történt + másfél óra volt az út, így korom feketeség fogadott minket odalent. Semmibaj, volt megtervezett belógás térképünk, gondoltuk pikk-pakk megy az egész. Na persze, ahogy azt Móricka elképzeli.

  A térkép ugyanis nem jelölte a kukoricásokat, susnyásokat, de még a domborzatot  sem, és bárhogyan, bármerre is indultunk el, folyton valami átvághatatlan dzsungel állt elénk. Bár volt lámpánk, ahhoz reflektor kellett volna, hogy ilyen sötétben kiszúrjunk egy vékony ösvényt az ültetvényben. Tavalyról én úgy emlékeztem, a helyszínt rétek, legelők veszik főként körbe, na most ez rohadtul nem igy volt, tényleg akármerre néztünk, mellig érő gaztengert láttunk csak. Próbálkoztunk vagy öt helyen, de végül lehetetlennek minősítettük a küldetést és visszaindultunk még éjjel Pestre. Cipőnk persze már az első három percben átázott, de azért jól elvoltunk - mondanom sem kell, nem szinjózanul kóricáltunk a vadonban. Mindegy, legalább megrpróbáltuk. 

  Hazajött már minden legális partyarc azhóta, persze mindenki áradozott a buliról, bár azért volt jópár visszásság is tavalyhoz képest. Iszonyatos tömeg, voltak vagy húszezren állítólag, kevés zuhanyzó és wc, no meg a profi tolvajbandák is felfedezték maguknak a helyet, rengeteg volt a lopás. Nem baj, ezeket figyelembe véve is ziher, hogy jövőre elsők közt veszek jegyet a 11.Ozora fesztiválra. 

 Hízó/erősödő kúrám egészen gyönyörűen halad, még a végén kifogok nézni valahogy:) Számolgattam kicsit, ha ezt a gyarapodástempót tudnám tartani akár csak év végéig is, az jó +20kilót jelentene még idén. Minden a zabáláson múlik, rizst, húst, tojást, tésztát kell enni, mikor csak lehet, ezek nem is drágák, meg "legálisak" is, nálam nem játszanak a mindenféle fitness-porok és egyéb piperaszarok.  . Ja, meg nem árt ha főétkezések között is elmajszolsz minimum 5-6banánt naponta. No, de ennyit erről, Fitness-témával nem untatok tovább senkit.

 Izé-hozé, már csak röpke 10nap, és kiderül, összejött e a pótfelvételim. Igazság szerint abszolúte gőzöm sincs, mennyi esélyem van, még a pontszámomat sem számoltam ki az új rendszerben, mert úgysem tudom, a pótfelviken mennyi szokott lenni a határ. Ez mondjuk kicsit tré, mert nem akarom magamat megint hiú reményekkel ringatni, de azért nem árt bizakodni, elvégre miért is ne jönne össze. Szóval megint az égiek kezébe kerültem, rajtuk múlik ismételten, hogyan tovább.  Remélem végreegyszer egyezni fognak elképzeléseink:)

 Mellesleg továbbra is az új Wolfenstein-nel játszom, bár nem vagyok tőle elájulva, lazitásnak pedig monkey island felújítást gyűrök. Most viszont inkább a lepedőt megyek gyűrni, mert már megint mocsok késő van, és a fejlődő szervezetnek kell a 8óra alvás:)